Takács Péter edzőnek mindene a tanítás

Öttusa 2018.10.14.
Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Takács Péter, a KSI öttusaszakosztályának vezetője, vívóedző. A kiemelkedő edzői tevékenységet és nevelő-oktató munkát végző sportszakemberek elismerésére alapított Bay Béla-díj 2015-ös jutalmazottja, ugyanettől az évtől mesteredző. Ő a többszörös junior és felnőtt világ-, illetve Európa-bajnok Kasza Róbert, valamint a fiatalok és a felnőttek mezőnyében szintúgy világ- és Európa-bajnok Földházi Zsófia nevelőedzője, de a legfiatalabbak közül az ifjúsági olimpián szereplő, 17 éves kora dacára már felnőtt vb-ezüstérmes Gulyás Michelle is a tanítványa.

Takács Péter szerencsés egybeesésnek tartja, hogy a KSI öttusaszakosztályának hajdani vezetője, Barna Gyula éppen akkor próbálta őt elcsábítani az Újpesti Dózsától, amikor válogatott szinten befejezte a párbajtőrvívást, és már az edzősködéssel ismerkedett. S bár a csapatvilágbajnoki bronzérmes vívónak sportágat kellett váltania, mégsem késlekedett az igennel. A terep ugyanis nem volt ismeretlen számára, ő maga is öttusázott Csepelen.

„El sem tudom képzelni, hogyan alakul az életem, ha nem lehettem volna edző” – gondolkodik el a felvetésen Takács Péter, aki ma is áldja az eszét azért, hogy már a versenyzés mellett elvégezte a Testnevelési Főiskolát. Bár önkritikusan kijelenti, vb-bronzérme ellenére sem tartozott a legnagyobb vívók közé, példával cáfolja azt a tételt, mely szerint nem a sportolói múlt a jó mester legfontosabb tulajdonsága. – „Kulcsár Győző versenyzőként és edzőként egyaránt a legnagyobb volt. Vass Imre mellett őt is azok között a szakemberek között tartom számon, akiktől nagyon sokat tanultam. A mi szakmánkban szükség van ugyan a lexikális ismeretekre, de igazából véna kell hozzá. Nehéz a gyerekeknek átadni azt a tudást, amit versenyzőként, majd később edzőként magunkba szívtunk. Figyelembe kell vennünk életkori sajátosságaikat, természetüket, de leginkább azt, hogy az öttusa esetében egy komplex sportágról van szó. Emiatt nem is beszélhetünk igazi kiválasztásról, nálunk ez természetes módon zajlik. Aki felnőtt koráig bírja ezt a kiképzést és megmarad, az már biztosan jó versenyző lesz.”

A szabályváltozások miatt a sportágak közötti hangsúly alaposan eltolódott az elmúlt években. Míg korábban elegendő volt a közepes vívástudás és a prímet a fizikai számok vitték, ma már a technikai számok nyomnak többet a latban. Takács Péter szakterülete, a vívás is alaposan felértékelődött azóta, hogy 1990. január elsején először lépte át a KSI szakosztályának küszöbét. Meglehet, ez is közrejátszik abban – szakmai precizitásán és maximalizmusán túl – hogy az általa vezetett műhely most már ötödik éve vezeti az országos rangsort, így Budapesten meg tudta törni a Honvéd és az UTE egyeduralmát.

 „Az általunk kidolgozott szakmai programok megvalósításához a kiemelt sportágfejlesztési támogatásra is szükség volt, és bár a futópálya hiánya miatt most igencsak fáj a fejünk, a felújított vívóteremben lőni is lehet, valamint a kondicionális edzéseket is el tudjuk végezni. Enélkül meghaltunk volna. Hogy mi a sikereink legfőbb titka? Mindenképpen az edzői gárdánk” – összegez Takács Péter.

A mesteredzőnek szakosztályvezetőként számtalan egyéb dolga van, az igazi örömöt azonban még mindig az adja neki, ha tanítványait kicsi koruktól a felnőtt sikerekig kísérheti. A tavalyi kairói felnőtt-világbajnokság idején itthon tette a dolgát, amikor csöngött a telefonja. A vonal másik végén Martinek János, a felnőtt férfiválogatott kapitánya csak annyit mondott: adok neked valakit. Takács Péter pedig még ma is éppúgy megkönnyezi a háromszavas mondatot, mint akkor.

„Mesi, második lettem!”

A mester saját bevallása szerint földöntúli boldogságot érzett, amikor versenyzője, Kasza Róbert hangját meghallotta.

A barcelonai olimpia előtt az akkori szakvezető Török Ferenc meghívta Takács Pétert a válogatott kerethez. Két hónapon át vívtak irányítása alatt a versenyzők, akik közül Mizsér Attila egyéni ezüstérmet nyert. Az ötkarikás játékok után felkérték a folytatásra, de nem vállalta.

„Nem a víváson múlott az olimpiai szereplés, de az igaz, hogy nem is rontottam el őket” – emlékezik vissza a vívómester némi öniróniával a barcelonai kalandra. – „Visszajöttem a KSI-be, mert szerettem itt lenni, és mert egyetlen dolog érdekelt: tanítani, tanítani, tanítani. Kész versenyzőkkel nem igazán szerettem foglalkozni. Ezzel most is így vagyok, bár egyre jobban félek, nem lesz elég időm arra, hogy a legkisebbeket végigkísérjem az útjukon”.

A 62 éves szakember 2009-ben már megjárta a poklokat. Súlyos betegségből épült fel, amikor egy évvel később ismét hívást kapott, ezúttal Szingapúrból. Tanítványa, Földházi Zsófia az ifjúsági olimpián éppen megnyerte a vívószámot. S bár az ezt követő próbákban sem volt rosszabb, az újonnan bevezetett lézerlövészetet kísérő technikai problémák miatt végül ezüstérmes lett.

„Úgy éreztem, ezért jöttem vissza. Mert van még dolgom a sportágban, vannak még fiatalok, akiknek átadhatom a tudásom egy bizonyos részét. Talán egy olimpiai érem is összejön egy nap. Az még hiányzik a gyűjteményünkből”.

 Nyolc évvel a szingapúri és négy évvel a nankingi ifjúsági olimpia után – ahol a sportiskolás Regős Gergely szintén megnyerte a vívószámot, majd ő is ezüstérmes lett – a napokban Buenos Airesben randevúznak a világ legjobb fiataljai. Az öttusázók között pedig ismét van Takács-tanítvány: a leányok mezőnyében Gulyás Michelle képviseli a magyar színeket – nem is esélytelenül. A mester azonban vele kapcsolatban is óvatos, mint általában az utánpótláskorú versenyzőkkel:

„Michelle-nek minden adott ahhoz, hogy egy nap bajnok legyen. De koránál fogva ezt még nem lehet bátran kijelenteni. A juniorkort, annak összes testi és lelki változásával együtt, mindenkinek túl kell élnie, így neki is. Dolgozunk tovább, és majd meglátjuk.”

Gy. Szabó Csilla — utanpotlassport.hu

Fotók
Videók

Ajánló

Az Olimpiai Reménységek multi-sport versenyeit (Olympic Hopes) 1990-től rendezik meg...
Kasza Róbert bronzérmet nyert a katari "Bajnokok bajnoka"- elnevezésű nemzetközi öttusaversenyen.
Bruckmann Gergő (KSI SE) nyert a Budapest Bajnokság és Hegedűs István Emlékverseny második napján a férfiak mezőnyében. Második helyen szintén KSI-s versenyző, Regős Gergely végzett, a dobogó legalsó fokára pedig Horváth Norbert (UTE) állhatott.
Kiválóan szerepeltek a KSI-s lányok a hétvégi utánpótlás országos bajnokságon: egyéniben Boros Alexandra arany-, Gulyás Michelle ezüstérmet nyert, a Boros Alexandra – Bánki Adél – Sarcia Borbála összeállítású trió pedig a csapatverseny harmadik helyét szerezte meg.
A Diapolo Junior Országos Bajnokság férfi mezőnyében - mely egyúttal válogató is volt a junior Európa-bajnokságra és a világbajnokságra, valamint az Ifi „A” Európa-bajnokságra és világbajnokságra - a maximális 38 induló nevezése már jelezte a hatalmas érdeklődést, ami a színvonalon is meglátszott, ugyanis nagyon jó versenyt láthattak az érdeklődők.