A bronzért játszanak a női hokisok

A sima negyeddöntő-győzelem után eggyel nehezebb ellenfél következett erősen megfogyatkozott csapatunk számára, és bár derekasan helytálltunk, végül egy hajszállal lemaradtunk a döntőről.

A női U25 B-elődöntő első meccsén a Millenáris-jégpályán találkoztunk a másik ágon továbbjutott DVTK Jegesmedvékkel. A szezon során szoros mérkőzéseket játszott a két gárda (először a miskolciak, másodszor a mieink örülhettek a végén), így kiélezett párharcra volt kilátás.

A szerencse azonban nem volt kegyes hozzánk, mivel több mint egy sornyi alapemberünk hiányzott betegség, sérülés, vagy korosztályos mérkőzéssel való ütközés miatt. Noha a találkozón így is rengeteget támadtunk, a vezetést is megszereztük Veszelovszki Bori révén, és újonnan igazolt kapusunk, a 12 éves Takács Zoé is remek formában védett, de a kényszerűségből megkevert sorok nehézkesen működtek, míg a túloldalon a borsodiak 4 alkalommal is góllal büntették a védekezésben előforduló figyelmetlenségeket. A végeredmény 1-4 lett.

A visszavágóra Miskolcon került sor, lányaink pedig továbbra is megfogyatkozva, de annál elszántabban léptek jégre. A küzdésre nem lehetett panasz, ismét mi szereztük meg a vezetést Decsi Veronika emberhátrányos találatával, ám a második harmadban egyenlített, majd a harmadikban előnyhöz is jutott ellenfelünk. Péter Csilla bő fél perccel később, egy kipattanó értékesítésével hosszabbításra mentette a meccset, majd következhettek a büntetők, amiből mi jöttünk ki rosszabbul, így a DVTK 3-2 arányban győzedelmeskedett, és ezzel továbbléphetett a döntőbe.

Az elődöntők másik ágán az alap- és középszakaszt veretlenül megnyerő KMH Budapest B maradt alul a Hatvannal szemben, így a hétvégén velük kezdjük meg a két győzelemig tartó bronzmérkőzés-sorozatot az újbudai Tüskesátorban.

Kerekes-Papp András, edző:

"Sajnáltam, hogy az elődöntőben ennyire foghíjasan tudtunk kiállni, mert amennyi munkát fektettek a lányok a fejlődésbe, megérdemelték volna, hogy az aranyért játszhassanak. Jól küzdöttek a játékosok, a taktikából is egyre több dolgot tudnak megvalósítani, így számos alapemberünk nélkül is komoly kihívás elé állítottuk ellenfelünket. Rendkívül fiatal keretünk van, a húszévesek már-már veteránnak számítanak nálunk, így nagyon sok potenciál van a csapatban, amihez az infrastruktúra már megvan, és ha ez kemény, fegyelmezett munkával párosul, szép sikerek elé nézhetünk a közeli jövőben. Nincs sok időnk szomorkodni, húsvétkor is edzeni fogunk, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a bronzmeccsekre. Abban biztos vagyok, hogy a játékosok is tudásuk legjavát fogják nyújtani a kisdöntőben, és - sportszerű keretek között - keményen megharcolnak az éremért. A magam részéről abban bízom, hogy ezen a helyosztón a rombolás és a hoki végletekig való leegyszerűsítése helyett szép és taktikus játékra fognak törekedni a csapatok."

Fotók: Matejin Evelyn